Mi történik azokkal a katonákkal, akiknek a szolgálati lehetőségei megváltoznak, de a tudásukra továbbra is szükség van?

A szolgálati tartalékállomány három fontos élethelyzetre kínálhat megoldást.

Egyrészt azoknak a katonáknak, akik később, például 30–35 évesen csatlakoztak a honvédséghez, és a nyugdíjkorhatár közeledtével már nem feltétlenül a teljes munkaidős szolgálatot választanák. Számukra egy részmunkaidős, könnyített foglalkoztatási forma jelenthetne lehetőséget – a felmerült modell szerint 50%-os munkavégzés mellett a bér 75%-áért.

Másrészt megtarthatná a rendszer a nyugdíjkorhatárt elérő, de még aktív és komoly szakmai tapasztalattal rendelkező katonákat is. Így akár 65 év felett, meghatározott feltételek mellett 70 éves korig is lehetőség nyílhatna arra, hogy továbbadják évtizedek alatt megszerzett tudásukat és tapasztalataikat.

A harmadik terület azokat érinti, akik egészségi vagy fizikai okok miatt már korlátozottan alkalmasak a teljes munkaidős hivatásos vagy szerződéses szolgálatra, ugyanakkor a megszerzett szakmai tudásuk továbbra is értéket képvisel.

A cél mindhárom esetben ugyanaz: ne vesszen el egy értékes katona csak azért, mert a korábbi szolgálati forma már nem fenntartható számára.

A honvédség egyik komoly kihívása ugyanis nemcsak az új állomány megszerzése, hanem a meglévő, tapasztalt emberek és a felhalmozott tudás megtartása is.

A szolgálati tartalékállomány erre jelenthet egy rugalmasabb megoldást.