Kiáltvány a Szakszervezetekhez
Történelmi pillanatban vagyunk. Az ország politikai és társadalmi rendszere újrarendeződik, és vele együtt újrarendeződik a szakszervezeti világ is. Egy kormányváltás nem csupán politikai fordulat, hanem egyben lehetőség arra, hogy a dolgozók érdekképviselete új alapokra helyezze önmagát.
Most dől el, hogy a szakszervezetek képesek lesznek-e megújulni, vagy ismét elszalasztanak egy olyan történelmi lehetőséget, amely talán az utolsó esély arra, hogy egyszerre valódi, érdemi munkát végző, és fajsúlyos országos érdekképviselet épüljön újjá a régi romokon.
A jelenlegi kormány nyíltan kijelentette, hogy a társadalmi párbeszédre kíván alapozni. Ez önmagában viszont még nem garancia arra hogy ez müködjön is! Ehhez a szakszervezetek is kellenek. Ez most olyan politikai tér, amelyet a szakszervezeti mozgalomnak kötelessége kihasználni. Ehhez azonban egyetlen út vezet, az összefogás.
Ha a szakszervezetek, szövetségek és konföderációk képesek egységes álláspontot kialakítani, akkor országos szinten valódi befolyást teremthetnek. Akkor nem egymás ellen, hanem a dolgozók érdekében lépnek végre fel. Akkor végre nem széttagolt, gyenge hangok lesznek, hanem egy olyan társadalmi erő, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ezért felszólítom a magyarországi szakszervezeteket, ágazati érdekképviseleteket és konföderációkat, hogy az egyéni és szervezeti érdekeken felülemelkedve haladéktalanul kezdjenek egymással tárgyalásokat. Üljenek egy asztalhoz, jelöljék ki a közös célokat, és egységesen álljanak javaslatokkal a kormányzat elé.
A szakszervezeti mozgalom feladata nem az, hogy egymással versengve keresse az aktuális kormányzat kegyeit vagy rövid távú pozíciós előnyöket szerezzen. A mi felelősségünk az, hogy összefogással, hiteles és következetes érdekképviselettel olyan társadalmi súlyt és bizalmat építsünk fel, amely mellett a mindenkori kormányzat partnerként, a társadalmi stabilitás és a munkavállalói érdekérvényesítés nélkülözhetetlen szereplőjeként tekint a szakszervezetekre.
Most nem az elkülönülés, hanem az együttműködés ideje van. Nem az egymás fölötti győzelem számít, hanem az, hogy a munkavállalók érdekei végre valódi súlyt kapjanak az ország jövőjének alakításában.
Mert ha ismét egymás ellen fordulunk, ha a következő évek is az egymás elleni harcról, pozíciószerzésről és belső rivalizálásról szólnak, akkor a szakszervezetek újra vesztesen kerülnek ki ebből a történelmi helyzetből. És nemcsak a szervezetek veszítenek – hanem minden dolgozó ember az országban.
Az elmúlt 35 év a szakszervezeti mozgalom folyamatos mozgástér-szűküléséről szólt. A tagság bizalma megrendült. A szervezettség történelmi mélypontra zuhant. Ma optimista becslések szerint is alig 5% körüli a szakszervezetek társadalmi támogatottsága és szervezettsége.
És mit teszünk ezzel a maradék erővel?
Szétaprózzuk egymás között?
Ugyanazokat a sablonokat követjük, ugyanazokat a hibákat ismételjük, amelyek ide vezettek minket? Miközben a dolgozók egyre kiszolgáltatottabbak, mi egymással harcolunk ahelyett, hogy közösen építenénk újra az érdekképviseletet?
Ez a pillanat nem az egymás legyőzéséről kell hogy szóljon. Hanem arról, hogy felismerjük: külön-külön már nem maradt valódi erőnk. Az erő csak az összefogásban létezik.
A kérdés ma már nem az, hogy melyik konföderáció lesz nagyobb, melyik szakszervezet lesz hangosabb vagy melyik vezető kerül jobb pozícióba.
A kérdés az: lesz-e még Magyarországon erős, hiteles és cselekvőképes szakszervezeti mozgalom.
Ha pénzen, eszközökön, semleges hely biztosításán, szervezésen múlik, a HÉSZ teljes kapacitását és apparátusát felajánlja arra, hogy a közös cél, azaz az erős, fajsúlyos, és egységes állásponttal bíró szakszervezeti mozgalom végre létrejöjjön és a hangját közösen hallassa!
Most még lehet.
De talán most van az utolsó lehetőség arra, hogy újra felépítsük a szakszervezeti mozgalmat!
Mi a fegyveres és rendvédelmi szférában a magunk részéről így teszünk, sőt az első lépéseket már megtettük!
Lépjetek ti is kollégák!!!
Bazsik István HÉSZ elnök