A szolgálati nyugdíjról őszintén

Dr. Bazsik István HÉSZ elnök:

A szolgálati nyugdíjról őszintén

Ahogy azt nyilván mindenki láthatta és olvashatta a választások előtti forgatagban ismét napirendre került a közbeszédben a korkedvezményes nyugdíj és a szolgálati nyugdíj kérdése. Ezzel kapcsolatban többen kérdezték, hogy hogyan is áll ehhez a kérdéshez a HÉSZ. Erre szeretnék egy komolyabb, minden irányból a témát körbejáró írással válaszolni.

Mindenekelőtt egyértelműen le kell szögezzük, hogy a szolgálati nyugdíj teljes megszüntetése a fegyveres és rendvédelmi szférában véleményünk szerint egy valós problémára adott téves válasz volt, amelynek hatásai az érintett szervezetek előmeneteli rendszerének tervezhetőségét, illetve toborzási és megtartási potenciálját jelentősen rontották. Ezzel együtt a humánerőforrás terület stratégiai tervezhetőségét is korlátozták.

A Honvéd Érdekképviseleti Szervezet ennek megfelelően mindig is konzekvensen tartotta magát ahhoz az állásponthoz, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár és a katonai feladatellátás szempontjából fizikailag meghatározható felső korhatár sáv közötti időszakban (55-65 év) a fizikailag, egészségügyileg és mentálisan szolgálatra önhibájukon kívül képtelenné vált és más beosztásban sem alkalmazható katonák esetében az életpálya méltó lezárását segítendő, szükséges egy olyan szolgáltatási rendszer, amely az érintetteket elvezeti az öregségi nyugdíjig. Úgy látjuk, hogy a hivatásos katonák számára a jelenlegi öregségi nyugdíj korhatárig – azaz 65 éves korig – a katonai szolgálat vállalása a fizikai teljesítőképesség korlátaiból és az egészségügyi problémákból adódóan nem minden esetben tartható fenn. A haza szolgálatára áldozott évtizedek után viszont elvárható, hogy ne hagyjuk az "út szélén", azokat akik hűségesek voltak hazájukhoz és hivatásukhoz.

Pontosan ezért, azokra az esetekre amikor a katonai életpálya hamarabb megszűnik, mint ahogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése megtörténne, elengedhetetlenül fontosnak tartjuk azt, hogy valamiféle átmenetet biztosítson az állam a katonák számára. Ez a mi értelmezésünkben lehet szolgálati nyugdíj, vagy ha ez az aktuálisan regnáló kormányzat számára elfogadhatatlan, más olyan járadékszolgáltatási rendszer, amely az aktív szolgálatot elismerve, méltó juttatási rendszert biztosít ahhoz, hogy a katona az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig megélhessen az általa megszokott életszínvonalhoz hasonló szinten.

Felmerülhet, hogy mit jelent a korábban említett szófordulat, miszerint valós problémára adott téves válasz volt a szolgálati nyugdíj eltörlése. Ez arra utal, hogy a szolgálati nyugdíj rendszere 1990-től egészen megszűntéig terhelt volt attól a gyakorlattól, hogy tömeges létszámleépítés esetén (az eredeti céljától eltérően) humánpolitikai eszközként éltek vele és így tömegesen kerültek nyugállományba egyébként életerős, aktív emberek. További zavart okozott az, hogy a szolgálati idő szorzókkal együtt, extrém esetben negyven év alattiak is kerülhettek szolgálati nyugdíjba. De fontos megjegyezni ezek az anomáliák a jogalkotás és a jogalkalmazás hibái voltak. Ezért viszont egy olyan elemet, amely a hivatásos szolgálatot igazán vonzóvá tette teljesen eltörölni kár volt, és az idő előrehaladtával bizonyos lett, hogy olyan láb került ki a rendszerből, amely a toborzás és a megtartás vonatkozásában is kiemelt szereppel bír.

Az első pontot összegezve tehát síkraszállunk amellett, hogy a katonáknak az öregségi nyugdíj korhatárt megelőzően legalább 10 évvel valamiféle juttatási rendszert kell kidolgozni arra az esetre, ha a katona, szolgálatát teljesíteni bizonyos okokból nem tudja.

Mindazonáltal a jelenleg folyó diskurzus kapcsán vegyes érzések uralkodnak bennünk. Egyik oldalról örülhetnénk, hogy végre a közbeszédben felfigyeltek arra, hogy a hivatásos szolgálat ellátásának képessége és az öregségi korhatár között objektív okok miatt nem lehet teljes összhangot teremteni. Másik oldalról viszont sajnálatos, hogy már megint csak a választásokat megelőzően hat héttel vált ez fontos témává egyesek számára. A kérdés az, hogy ezek az egyeseknek nevezett személyek mit akarnak? Lehetséges, hogy számukra nem a téma fontos, hanem a hullámverés, amit ezzel okozni lehet? Sajnos nem először, olyan időszakban kerül napirendre ez a téma amikor már csekély a valószínűsége annak, hogy érdemi jogalkotási mechanizmusok megtörténjenek, azaz nem valószínű, hogy jogszabály tervezet formában bármit is a Parlament előtt láthatunk. Sajnálattal kell kimondani, de ismerve a hazai politikai kultúrát, abban is biztosak lehetünk, hogy a most folyó párbeszéd során elhangzott bármiféle ígérvény – akármilyen színű kormány is következik április 12-e után –nem kötelezi a későbbi döntéshozókat semmire és bármi hangzik el, az sajnos behajthatatlan.

De mégis mit lehet csinálni akkor? Tehetjük fel a kérdést.

Ahogy az reményeink szerint ismert mindenki előtt, a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet az elmúlt több mint tíz évben folyamatosan, aktívan dolgozott azon, hogy valamiféle ellátási rendszer kialakítása megtörténjék a témában. Számos javaslat született, amelyet vagy támogattunk, vagy mi készítettünk. Az elsőre példa, hogy évekkel ezelőtt az MRK-val (Magyar Rendvédelmi Kar) együtt, az ő javaslatukat támogatva lobbiztunk egy PPP rendszerű járadékszolgáltatási alap kialakítása mellett, ahol állami, üzleti és az érintettek egyéni hozzájárulása függvényében lehetett volna nyugdíjszerű ellátást igénybe venni. De az elmúlt időszakban például újabb saját kidolgozott koncepciót adtunk át a tárcának.

A téma megnyugtató rendezésére pedig a legreményteljesebb időszak az volt, amikor Hjkr. bevezetése alkalmával a honvédelmi szolgálati juttatás (HSZJ) a tervezetben benne volt. Ám legnagyobb sajnálatunkra ez a joghely az utolsó pillanatban kikerült az elfogadott anyagból.

Azóta is szakmai egyeztetéseket folytatunk a tárcával, melynek során egy saját és négy tárca által kidolgozott tervezet került a tárgyalások során szóba. Ugyanakkor sajnos végleges kormánydöntés e kérdésben nem született eddig.

Amit mi, a katonákat képviselő egyetlen reprezentatív érdekképviselet nehezményezünk az, hogy a katonáknál nemcsak a szolgálati nyugdíj és a HSZJ szűnt meg, de a NYERA intézménye is kikerült a jogszabályunkból, miközben máshol újabb engedmények születtek. A belügyérek hivatásos szolgálati jogviszonyához kapcsolódóan a NYERA intézménye megmarad, amit a legalapvetőbben elvárható minimumnak látunk. Ennél viszont még fájóbbnak tekintjük azt, hogy a pedagógus életpálya modell kidolgozása során elismerve az idősödő pedagógusok mentális terhelésének súlyát, kedvezményes munkavégzési időt és ahhoz kiemelten kedvezményes bérezési rendszert vezettek be az elmúlt év során, amellyel nem az a baj, hogy a pedagógusoknak van egy lehetőségük, amely megkönnyíti az utolsó öt munkában töltött évüket, hanem az, hogy nekünk semmi nincs.

A pedagógusoknál ez egy teljesen új szolgálati rendszerbeli elem. Tehát a kormányzat felmérte. tudja, hogy bizonyos munkakörökben a feladat teljesítés az időskor közeledtével megnehezedik.

Ezen az alapon viszont objektív tények alapján belátható, hogy katonának azért kell kedvezmény, mert egyrészről kiemelt fizikai követelményeknek kell megfelelni folyamatosan, amelynek az életkor előrehaladtával egyre többeknél van egészségügyi akadálya, másrészt a katasztrófa helyzetben, vagy műveleti területen szolgálatot ellátottak esetében az ott történtek során kapott extrém mentális terhelés "darálja le" az embert a kelleténél gyorsabban. Mindezek alapján joggal várható el, hogy a katonák vonatkozásában is a szolgálati jogviszony sajátosságait figyelembe véve, az életkor előrehaladtával, az öregségi nyugdíj közeledtével kedvezményes szolgálati rend, vagy járadékszolgáltatás, vagy kedvezményes nyugdíjszolgáltatás kerüljön bevezetésre.

A Honvéd Érdekképviseleti Szervezet célja, hogy a fizikailag, egészségügyileg vagy mentálisan megfáradt katonák számára biztosítani lehessen a méltó átmenetet a munka világa és az öregségi nyugdíj között.

Összegezve. A Honvéd Érdekképviseleti Szervezet az öregségi nyugdíjkorhatár előtti ellátások ügyét fennálló és kezelendő témának tartja. A választási kampány időszakában feldobott (esetlegesen nem kellően megalapozott) felvetéseket nem kommentálja, de szerencsésebbnek látná az aktív, érdemi, szakmai alapokon nyugvó munkát és diskurzust. A választásokat követően a megalakult kormány képviselőivel azonnal kész kidolgozott javaslatokkal alátámasztva érdemi egyeztetést kezdeni a témában, addig viszont igyekszik tartózkodni a megnyilvánulásoktól annak érdekében, hogy a fő célt és a HÉSZ munkáját politikai színezetű viták ne árnyékolják be.