A katonák nem csodát várnak, hanem kiszámítható jövőt – mit mutatnak a költségvetési bejelentésre adott reakciók?
A 2027-es költségvetés ismertetése után a katonai közösségben megjelent hozzászólások világosan jelzik, hogy a kormányváltáshoz jelentős várakozások kapcsolódtak, és ezeknek csak egy részére érkeztek eddig konkrét válaszok. A szolgálati járandóság rendezése, a katonai illetmények emelése, a korábbi jogkorlátozások felülvizsgálata és a kiszámítható katonai életpálya kérdése továbbra is napirenden van. A Honvéd Érdekképviseleti Szervezet (HÉSZ) szerint egyszerre szükséges megérteni az állomány türelmetlenségét és figyelembe venni az ország pénzügyi lehetőségeit. A kettő azonban nem zárhatja ki egymást.
A biztonságos jövő ígérete és a katonák hétköznapi valósága
A kormány 2027-es költségvetését bemutató bejegyzés a társadalmi igazságosságot, a gazdasági fejlődést és Magyarország biztonságát állította középpontba.
A honvédelemről szóló mai hírek a felkészült katonák, a korszerű képességek, a megfelelő felszerelés és a felelős tervezés jelentőségét hangsúlyozta.
Ezekkel az alapelvekkel aligha lehet szakmai vitát folytatni. A Magyar Honvédség fejlesztése valóban nem egyszerű költségvetési kiadás, hanem az ország biztonságát szolgáló hosszú távú befektetés.
Van azonban ennek a gondolatnak egy másik, legalább ilyen fontos oldala.
A honvédség nem kizárólag fegyverrendszerekből, haditechnikai eszközökből, épületekből és szervezeti struktúrákból áll. A honvédség mindenekelőtt emberek közössége.
Olyan embereké, akik katonai esküt tettek, akiknek szolgálata az átlagos munkaviszonynál nagyobb kötöttségekkel jár, és akiknek bizonyos alapvető jogaik gyakorlását a szolgálati követelmények korlátozzák.
A honvédség fejlesztése ezért csak akkor lehet kiegyensúlyozott, ha a haditechnikai képességek erősítésével párhuzamosan a katonák szolgálati és szociális biztonsága is fejlődik.
A haderőfejlesztés és a katonák megbecsülése nem két egymással versengő cél, hanem ugyanannak a honvédelmi feladatnak két elválaszthatatlan része.
Mit üzennek a hozzászólások?
A költségvetési bejegyzés alatt megjelent katonai és volt katonai hozzászólások visszatérő témája a szolgálati járandóság kérdése.
Többen közvetlenül arra kérdeztek rá, hogy mikor szűnik meg az ellátást terhelő, a személyi jövedelemadó mértékéhez igazodó csökkentés.
Mások a szolgálati nyugdíjas státusz visszaállítását, a kereseti korlátozások eltörlését és a korábbi jogállás rendezését sürgették.
A kérdések egy része kifejezetten arra irányult, hogy megvalósulnak-e a korábban elhangzott politikai vállalások 2027. január 1-jétől.
A hozzászólások másik jelentős témája az aktív katonák illetményének alakulása.
Miközben a rendvédelmi dolgozók számára átlagosan 15 százalékos béremelést jelentettek be, több hozzászóló azt sérelmezte, hogy a honvédségi állomány 2027-es illetményemeléséről nem hangzott el hasonlóan egyértelmű tájékoztatás.
A kommentek között olyan vélemények is megjelentek, amelyek a katonai szolgálat jogi szabályozásának felülvizsgálatát, a korábbi jogkorlátozások megszüntetését és a katonák állami megbecsülésének helyreállítását sürgetik.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a hozzászólások a teljes katonai állomány véleményét tükröznék. Egy Facebook-bejegyzés kommentjei nem reprezentatív felmérések, és az ott megszólalók szolgálati jogviszonya sem minden esetben ismert.
Az azonban megállapítható, hogy a vitában megjelenő kérdések nem esetlegesek. Jelentős részük olyan, hosszabb ideje fennálló problémákhoz kapcsolódik, amelyekkel az érdekképviseleti szervezetek is rendszeresen foglalkoznak.
Miért ilyen magasak a várakozások?
A választások utáni társadalmi várakozásokat nem lehet kizárólag a kampányígéretekkel magyarázni.
A katonák esetében különösen fontos, hogy az elmúlt másfél évtized során több alapvető változás érintette a szolgálati jogviszonyt.
A szolgálati nyugdíjrendszer 2012-es átalakítása, a korábbi jogosultságok módosítása, az illetményrendszer többszöri átszervezése, valamint a katonai érdekképviseleti jogok szűkülése együttesen alakították az állomány helyzetét.
Ezeknek a változásoknak nem minden következménye mérhető közvetlenül forintban.
A katonai szolgálat egyik meghatározó sajátossága ugyanis az, hogy az állam és a katona között hosszú távú, kölcsönös kötelezettségekre épülő kapcsolat jön létre.
A katona vállalja a szolgálattal járó különleges kötöttségeket, az államtól pedig joggal várja el, hogy szolgálati életpályájának feltételei hosszú távon is kiszámíthatók legyenek.
Amikor ezek a feltételek egy életpályaíven belül többször alapvetően megváltoznak, az nemcsak anyagi kérdéseket vet fel, hanem a szolgálati életpályába vetett bizalmat is érintheti.
Ezért különösen nehéz a helyzete azoknak, akik hosszú évek óta várják korábbi jogosultságaik rendezését.
Egy szolgálati járandóságban részesülő volt katona számára a további három-négy éves várakozás egészen mást jelenthet, mint egy fiatal, pályakezdő hivatásosnak.
A katonai közösség türelmetlensége tehát nem feltétlenül politikai elégedetlenség. Sok esetben a személyes életpályát érintő bizonytalanság megnyilvánulása.
A honvédelmi miniszter már vállalta a szolgálati járandóság felülvizsgálatát
Az értékelésnél különösen fontos figyelembe venni Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter 2026. július 23-i nyilatkozatát.
A miniszter akkor bejelentette, hogy megkezdik a szolgálati járandóság rendszerének felülvizsgálatát, és előkészítenek egy olyan jogszerű, méltányos rendezést, amely az érintettek jogos érdekeit, a költségvetési lehetőségeket és a jogszabályi kereteket egyaránt figyelembe veszi.
A tárcavezető beszélt a korábbi fiatalítás során elbocsátott katonák helyzetének rendezéséről, valamint a katonai szolgálat megbecsülésének helyreállításáról is.
Ez a nyilatkozat fontos szakpolitikai vállalás.
Ugyanakkor a felülvizsgálat megindításának ígérete önmagában még nem jelenti a szolgálati nyugdíjas státusz visszaállítását, a járandóság csökkentésének megszüntetését vagy a kereseti korlátozások eltörlését.
Ezek külön jogalkotási, költségvetési és társadalombiztosítási kérdések, amelyekhez részletes szabályozás szükséges.
A HÉSZ számára ezért az egyik legfontosabb kérdés, hogy a bejelentett felülvizsgálat milyen szakaszban tart, és mikor kerülhetnek az érintettek, valamint az érdekképviseletek elé a konkrét javaslatok. A HÉSZ bízik abban, hogy e kérdések vonatkozásában 2027. január 01-el megtörténik a beígért jogszabályi változás, ám a társadalmi párbeszéd jelenleg sajátosan lanyha mivolta miatt nem tudja érdemben alátámasztani az ügy előrehaladását.
Az állománytól ugyankkor nem várható el, hogy egy általános politikai nyilatkozatból maga próbálja kikövetkeztetni a jövőbeni jogosultságait.
Jogosak az elvárások, de meddig terjednek a gazdasági lehetőségek?
A katonák követeléseinek értékelésekor a költségvetés tényleges lehetőségeit sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A 2027-es költségvetés számos társadalmi és gazdasági cél finanszírozását tervezi. A kormány tájékoztatása szerint jelentős összegeket fordítanak közszolgálati béremelésekre, szociális intézkedésekre és más állami feladatokra.
Az állami kiadások ugyanakkor nem növelhetők korlátlanul.
A tartós illetményemelés többéves kötelezettséget jelent, a szolgálati nyugdíjrendszer átalakítása pedig akár évtizedekre meghatározhatja a költségvetési kiadásokat.
Ebből következően a fokozatos rendezés szakmailag indokolható megoldás lehet.
Nem volna felelős érdekképviseleti magatartás olyan intézkedések azonnali bevezetését követelni, amelyeknek a finanszírozhatóságát még nem vizsgálták meg.
Ugyanakkor a költségvetési korlátokra való hivatkozás önmagában nem helyettesítheti a döntések előkészítését.
A jogállás rendezésének, és a jövőbeni szolgálati nyugdíjrendszer kialakításának pedig többféle szabályozási lehetősége létezik.
Ezek között lehetnek azonnal bevezethető, fokozatosan végrehajtható és hosszabb előkészítést igénylő megoldások.
A HÉSZ álláspontja szerint ezért nem az a kérdés, hogy minden intézkedés megvalósítható-e 2027. január 1-jétől.
A valódi kérdés az, hogy elkészült-e a problémák rendezésének szakmai és pénzügyi menetrendje és azt érdemi hatásvizsgálat alátámasztja-e?
A katonák illetménye nem maradhat a haderőfejlesztés háttérkérdése
A költségvetési vita másik lényeges kérdése az aktív katonai állomány jövedelmi helyzete.
A honvédség eredményes működéséhez megfelelő létszámú, felkészült és motivált állomány szükséges.
Ennek egyik alapfeltétele a versenyképes, kiszámítható és a szakmai előmenetelt elismerő illetményrendszer.
A katonai pálya sajátosságai miatt azonban a bérezés nem kezelhető kizárólag a közszolgálati átlagkeresetekhez viszonyítva.
Figyelembe kell venni a szolgálati kötöttségeket, a rendelkezésre állási kötelezettséget, a különleges szakmai követelményeket, a családi életet érintő terheket és az egyes beosztásokhoz kapcsolódó kockázatokat is.
A HÉSZ szerint ezért indokolt olyan átlátható illetményrendszer kialakítása, amelyben a beosztás, a képzettség és a rendfokozat egyértelműen meghatározott súllyal jelenik meg.
Emellett külön elismerést kell biztosítani a tényleges többletszolgálatért, a speciális feladatokért és a hiányszakmákban végzett munkáért.
A 2027-es költségvetés kapcsán különösen fontos annak tisztázása, hogy a katonák illetményének fejlesztése milyen ütemben történik, és a bejelentett közszolgálati bérrendezésekhez képest hogyan alakul.
A katonai szolgálat megbecsülése nem merülhet ki az általános elismerő nyilatkozatokban.
Az érdekképviseleti jogok rendezése nem elsősorban pénzkérdés
A szolgálati járandóság és az illetmények kérdése mellett nem szabad megfeledkezni a katonák jogi helyzetéről sem.
A katonai szolgálat természetéből következően bizonyos alapjogok korlátozása szükséges és indokolható lehet.
A korlátozások azonban csak akkor tekinthetők megfelelőnek, ha azok jogszerűek, arányosak, és nem terjednek túl a katonai szolgálat tényleges követelményein.
A HÉSZ hosszabb ideje szorgalmazza a katonai szolgálati jogviszony szabályozásának felülvizsgálatát, az érdekképviseleti jogosítványok megerősítését és a társadalmi egyeztetés tartalmi helyreállítását.
Különösen fontosnak tartjuk, hogy a katonák jogállását érintő alapvető szabályok ismét megfelelő törvényi garanciákon alapuljanak.
A szolgálati jogviszony jelenlegi rendszerében meghatározó szerepet betöltő, a honvédek jogállásáról szóló 137/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet kivezetése elkerülhetetlen és a törvényi szabályozás bevezetése középtávon szükséges, de rövid távon elfogadható a jelenlegi szabályozás átfogó felülvizsgálata. Ugyanakkor ennek keretében teljességgel elfogadhatatlan újabb jogkorlátozások és megszorító intézkedések megtétele. A módosító indítványok kizárólag az állomány jogviszonyának rendezésére, javítására térhetnek ki.
Ezeknek a kérdéseknek a rendezése nem feltétlenül követel olyan mértékű közvetlen költségvetési forrást, mint egy általános illetményemelés vagy a szolgálati nyugdíjrendszer reformja.
Elsősorban jogalkotási előkészítést, szakmai egyeztetést és következetes döntéshozatalt igényel.
A katonák megbecsülése nemcsak abban mérhető, hogy mennyi pénzt kapnak, hanem abban is, hogy mennyire vehetnek részt a saját szolgálati feltételeiket meghatározó döntések kialakításában.
A HÉSZ szerint öt kérdésre szükséges mielőbb választ adni
A Honvéd Érdekképviseleti Szervezet álláspontja szerint a következő időszakban öt területen indokolt világos kormányzati tájékoztatás és érdemi egyeztetés.
Elsőként a szolgálati járandóság kérdésében. Szükséges a korábban bejelentett felülvizsgálat eredményeinek ismertetése, a járandóság csökkentésének megszüntetésére vonatkozó döntés előkészítése, valamint a kereseti korlátozások és a nyugdíjas jogállás rendezésének ütemezése.
Másodikként az aktív állomány illetményeinek ügyében. Egyértelművé kell tenni, hogy 2027-ben milyen általános vagy differenciált bérrendezésre számíthatnak a hivatásos és szerződéses katonák.
Harmadikként a jövőbeni katonai életpálya kérdésében. Szükség van a szolgálati nyugdíj, az idősebb állomány foglalkoztatása, a veteránellátás és az egészségkárosodást szenvedett katonák támogatásának egységes, hosszú távú koncepciójára.
Negyedikként a katonai jogállás felülvizsgálatában. Érdemi tárgyalásokat kell folytatni a szolgálati jogok, a munka- és pihenőidő, a jogorvoslati lehetőségek és az érdekképviseleti jogosítványok szabályozásáról.
Ötödikként pedig az intézményes párbeszéd helyreállításában. A katonai érdekképviseleteknek nem utólagos tájékoztatást, hanem tényleges részvételi lehetőséget kell biztosítani a szolgálati feltételeket érintő döntések előkészítésében.
Ezek a kérdések különböző időtávon rendezhetők, de valamennyi esetében indokolt az előkészítés állásának és a várható további lépéseknek az ismertetése.
A bizalom helyreállításához nem elegendő a türelem kérése
A katonai állománytól a szolgálat során fegyelmet, következetességet és felelősségteljes magatartást várnak el.
Joggal várható el ugyanakkor, hogy az állam a katonák szolgálati és szociális biztonságát érintő kérdésekben hasonlóan következetesen járjon el.
A HÉSZ tisztában van azzal, hogy a hosszú évek alatt kialakult problémák megoldásához időre és megfelelő költségvetési fedezetre van szükség.
Azt is el kell ismerni, hogy a kormányváltást követően bizonyos kérdésekben megkezdődött a korábbi intézkedések felülvizsgálata.
A megindult folyamatok azonban akkor szolgálhatják a katonai közösség bizalmának helyreállítását, ha azoknak megismerhető céljai, határidői és szakmai tartalma van.
Az aktív és volt katonák számára ugyanis nem csupán az a fontos, hogy az állam milyen kedvező intézkedéseket tervez.
Legalább ilyen fontos, hogy tudják, mire számíthatnak a következő évben, és milyen szolgálati, illetve szociális feltételek mellett tervezhetik a következő évtizedeket.
Ezért a HÉSZ nem kíván megalapozatlan, azonnali eredményeket követelni, vagy ilyeneket ígérni.
Ugyanakkor azt sem tartjuk elfogadhatónak, hogy a régóta ismert problémák rendezése határidő nélküli ígéretek sorozatává váljon.
A katonai érdekképviselet feladata éppen az, hogy a jogos állományi elvárásokat és a költségvetési realitásokat összeegyeztethető, szakmailag megalapozott javaslatokká alakítsa.
A katonák nem kiváltságokat, hanem méltányos és kiszámítható szolgálati feltételeket várnak
A 2027-es költségvetés körül kialakult vita nem egyszerűen az illetményekről és a szolgálati járandóságról szól.
Sokkal inkább arról, hogy a magyar állam hosszú távon milyen kapcsolatot kíván kialakítani azokkal, akik az ország védelmét hivatásuknak választják.
A katonáknak meg kell érteniük, hogy az ország pénzügyi lehetőségei korlátozottak, és minden korábbi sérelem nem orvosolható egyszerre.
Az államnak viszont azt kell megértenie, hogy a katonai szolgálatban eltöltött évek, a vállalt kötelezettségek és a korábbi jogosultságok kérdése nem kezelhető pusztán egy újabb költségvetési tételként.
A valódi megoldás a kölcsönös felelősségvállalás lehet.
A katonai közösség részéről reális elvárásokra és konstruktív szakmai együttműködésre, a kormányzat részéről pedig világos döntésekre, kiszámítható ütemezésre és érdemi érdekképviseleti párbeszédre van szükség.
A választások utáni remények önmagukban nem elegendők egy új katonai életpálya felépítéséhez. Ahhoz konkrét intézkedések, jogi garanciák és hosszú távon fenntartható finanszírozás szükséges.
A honvédelem erejét nem csupán a haditechnika, hanem a benne szolgáló emberek bizalma is meghatározza.
A HÉSZ számára ezért a legfontosabb cél nem az ígéretek szaporítása, hanem az, hogy a katonák és a korábban szolgálatot teljesítők végre pontosan tudják: milyen jövőt kínál számukra a magyar állam.