A honvédelmi reform tanulságai kapcsán megjelent cikkben nyilaktozott többek között a HÉSZ elnöke is.
A kép forrása: hvg.hu
A HVG cikke részletesen bemutatja, hogy a 2023–2024-es honvédelmi jogállási reformot végig jelentős szakmai, politikai és szervezeti viták kísérték. Az eredeti cél egy korszerű, a hadrafoghatóságot és a modern humánpolitikai szemléletet egyszerre szolgáló új jogállási rendszer kialakítása volt, azonban a különböző kormányzati és honvédségi szereplők eltérő elképzelései miatt a folyamat fokozatosan széttöredezett. Végül az új Honvédek Jogállásáról szóló törvény helyett kormányrendeleti szabályozás (HJKR) született, amely számos jogi és gyakorlati vitát eredményezett.
A cikk szerint a HÉSZ a teljes előkészítési folyamat során részt vett a szakmai egyeztetésekben, és több alkalommal tett javaslatot a katonák jogainak, életpályájának és szolgálati körülményeinek javítására. A szervezet vezetése hangsúlyozta, hogy a reform alapgondolata számos előremutató elemet tartalmazott, ugyanakkor azok csak megfelelő humánpolitikai szemlélettel, korszerű személyügyi rendszerrel és kiszámítható jogi környezettel működhettek volna megfelelően.
A HÉSZ kezdeményezésére elkészült egy részletes alapjogi memorandum is, amely felhívta a figyelmet többek között a leszerelési tilalom, a szolgálati és pihenőidő kiszámíthatatlansága, valamint egyes alapjogok aránytalan korlátozásának veszélyeire. A szervezet álláspontja szerint ezek a kérdések nemcsak szakmai, hanem alkotmányossági és európai uniós jogi szempontból is felülvizsgálatot igényeltek. A cikk idézi azt is, hogy a HÉSZ szerint több mint 15 ezer szerződéses és tartalékos katona jogállásának szabályozása alkotmányossági kérdéseket vet fel.
A cikk kitér arra is, hogy az Alaptörvény módosításával a katonai szakszervezeti működés lehetősége megszűnt, ezért a szervezet Honvéd Érdekképviseleti Szervezetként (HÉSZ) folytatta munkáját. A beszámoló szerint ezzel párhuzamosan a HÉSZ mozgástere jelentősen beszűkült, ezért a nyilvános konfliktusok helyett elsősorban szakmai egyeztetésekre és háttértárgyalásokra helyezte a hangsúlyt. A szervezet vezetése ezt azzal indokolta, hogy így nagyobb esély mutatkozott a katonák számára kedvező módosítások elérésére és a párbeszéd fenntartására.
A gyakorlati tapasztalatok között a cikk részletesen foglalkozik a szolgálatmentes idő új szabályozásával, a túlórák és pótlékok megszüntetésével, a sávos illetményrendszer bevezetésével, valamint az ezekből fakadó bérfeszültségekkel. A HÉSZ álláspontja szerint néhány visszásság megszüntetése indokolt volt, ugyanakkor a valós problémákra adott túlzott reakciók indokolatlan súlyú korlátozásokat eredményeztek. Az új rendszer nem minden esetben biztosított megfelelő kompenzációt a megnövekedett szolgálati terhekért és a katonai hivatás sajátos többletvállalásaiért.
A HVG írása végül ismerteti az új honvédelmi vezetés reformelképzeléseit is, amelyek ismét napirendre tűzik a jogállási szabályozás törvényi szintre emelését, az illetményrendszer átalakítását és a szolgálati életpálya felülvizsgálatát. Ezek olyan kérdések, amelyekben a HÉSZ már a korábbi reform során is részletes szakmai javaslatokat dolgozott ki, és amelyek kapcsán következetesen a katonák jogbiztonságát, kiszámítható életpályáját és a szolgálati sajátosságok méltányos elismerését képviselte.
A cikk, oknyomozó jellegénél fogva több nevet és eseményt részletesen körbejár, ám a HÉSZ szempontjából fontos mondanivaló ebben a posztban olvasható.